SHAOLIN STÍLUSOK

Réges-régen Kínában, akkortájt, amikor a Sárga Császár, Chin Si Huang Di élt és uralkodott, egy sárkány jelent meg a birodalom területén.
Fosztogatta a falvakat, elrabolta az embereket, és feldúlt mindent, ami az útjába került.

A Császárnak – hogy megvédje országát – meg kellett küzdenie a sárkánnyal. A Császár hűséges írnokai lejegyezték harcuk minden mozdulatát. Az így leírt technikák szolgáltak alapul a kung-fu kialakulásához és fejlődéséhez.

A kung-fu stílusokat három osztályba sorolhatjuk:

• Shaolin templomi stílusok;
• a templomból származó, nem templomi stílusok; és
• családi stílusok, avagy Pai.

Az 1. osztályban azok találhatók, amelyeket gyakran és tudatosan tanítanak a templomokban; sok a Shaolin előtti történelmi időkből származik. A 2. osztályba azok tartoznak, amelyek a templomból származnak, mint például a Wing Chun és a Hung Gar.

Sok mozdulat az állatok mozgását utánozza. Néhány rendszer csak egyetlen állat mozdulatait vette figyelembe, míg mások több állat mozdulataiból tevődnek össze. Az egyállatos rendszereknél minden védés, ütés és állás egyetlen állatot utánoz.

Mindegyik rendszer más és más bizonyos szempontokból, hiszen minden állatot más és más természetűnek teremtettek. A legtöbb stílus azért nem volt túlságosan szabályos: az északi sáska például, sáska mellett, tigris kéztechnikát is alkalmaz, és az általános északi lábmunkája is keveredik a majoméval.

A Shaolin kung-funak öt alapstílusa van. Ezek a Tigris, a Sárkány, a Kígyó, a Leopárd és a Daru.